Tisza-tó: kopoltyúsok, szárnyasok, „virágok” paradicsoma

Mikor az ember ötven éve egy hatalmas, rengeteg tonna betont megmozgató lépésével eltorlaszolta a Tiszát, valószínűleg nem gondolta, hogy az lesz belőle, amit ma Tisza-tóként ismerünk. Madarak, melyek jóformán le sem szálltak ezen az országrészen, ma ide tették át költőhelyüket. Több mint ötven halfajt találtak meg a tó vizében – többet, mint a Balatonban. Ezt persze a szárazföldi élet sem hagyta figyelmen kívül, a rókák, rétisasok és sok más ragadozó örült a mindennapi kacsavacsorának. Az Alföld közepén egy valóságos „szabadtéri állatkert” jött létre, ahol nem rácsok tartják itt a lakókat, hanem a környék legjobb élettere.

Szelek szárnyán

Afrika hősége és Skandinávia sarkköri éghajlata között milliónyi madár ingázik évről évre. Amelyek Magyarországon utaznak át, öt évtizede észrevették, hogy valami csillog a földön, ami tavaly még nem volt ott: egy tó. Ez annyira meglepte őket, hogy közelebbről is meg kellett nézniük. Kiderült, hogy a megduzzasztott Tisza telis-tele van halínyencségekkel, rovarokban és kétéltűekben gazdag. Nem csoda, hogy sokuknak úgy megtetszett, hogy nem is repültek tovább…

A Tisza-tó nagy területen terül el, de legtöbb helyen elég sekély. A gázlómadarak gyorsan elfoglalták a területet. Ha tavasz és ősz között a Tisza-tavon evezel, biztosan látsz egy kócsagot vagy gémet óvatosan, feszült figyelemmel lépegetni a vízben. A bakcsó jobban rejtőzködik, de ez nem jelenti, hogy kevésbé lenne sikeres vadász. A naplementében hallgatni a kormoránok zsivaját a fészkeket tartó fák tövén rendkívüli élmény. Gyorsan átírod magadban a „természet csendje” fogalmát.

Persze nem minden szárnyas barátunk tűnik el a vízfelszínről a tél közeledtével. A hattyúknak, szárcsáknak, tőkés récéknek és társaiknak van is egy kialakult taktikájuk, hogy hogy jussanak mindig eledelhez még ebben a szűkös időben is. A lihogók olyan jégmentes foltok, amelyeket a madarak úszkálásukkal, csapásaikkal nem engednek befagyni. Így télen is elérhetőek a vízfelszín alatti finom falatok.

Ha testközelből szeretnéd meglesni a madarak „magánéletét”, a Tiszavalki madárrezervátum a legeseménydúsabb hely. A Hortobágyi Nemzeti Park kérése, hogy költési időszakban hagyd meg a madarak intimitását (február 1. és június 15. között), de az év többi részében ülj kenuba, és evezz a madarak világába!

Mint hal a vízben

Milyen állat örült volna jobban egy új, hatalmas tónak, mint az állóvízkedvelő halak? A duzzasztással sajnos az áramláskedvelő halak életterének egy része elveszett, a többi halnak viszont kitágult a világ. A Tisza-tónak van egy fontos egyedi tulajdonsága: bár duzzasztva, de lassan keresztülfolyik rajta egy folyó. Ez nagyon is tetszik pikkelyes barátainknak, hiszen íváskor sokan megtalálják a nekik legalkalmasabb helyet. Különösen mióta hallépcső is segíti közlekedésüket. A tó vize és a vízlépcső alatti Tisza vízszintje között akkora különbség van (6-7 méter), hogy a halak megrekednek a tó alatti folyórészben. Ezért épült nekik egy ökológiai folyosó, ahol fokozatosan emelkedve győzhetik le a szintkülönbséget. Ha a kiskörei gátnál jársz, semmiképp ne hagyd ki a hallépcsőt, ahol a víz alá nézhetsz, hogy hogy úszkál fel a hosszúkás testű laposkeszeg vagy egy kapitális méretű ponty. Ha nem tudsz betelni a látvánnyal, vagy az irodáról a Tisza-tóra kívánkoznál, webkamerán napi 24 órában nézheted a halvándorlást.

Persze halfalván sem csak móka és kacagás az élet. Vannak olyan fajok, melyek messziföldről költöztek ide – az ember keze által. Ilyen a távol-keleti busa, amelynek tánca mindenkit magával ragad. Viszont rengetegen vannak, és nem csak a planktonokat halásszák el az őshonos halak elől, de puszta tömegükkel is kiszorítják őket. A törpeharcsa szintén sokszor eluralja a vizeket. Az őshonos halak ikráit és ivadékait pusztítva nagy károkat tud tenni. De szerencsére a nagy kárókatona egyik kedvenc eledele.

Mit tehetünk mi, emberek, hogy békésebb legyen a halak élete? A legfontosabb, hogy ne zavarjuk őket, és ne veszélyeztessük a következő generációikat: a fűzfák gyökereire tapasztott ikrákat könnyen leszakítják a motorcsónakok, jetskik keltette hullámok. Az így levált ikrák élete megpecsételődött, még mielőtt elkezdődött volna. Inkább ragadj evezőt, és halkan cserkészd be a halakat!

Tiszavirág, a szupersztár

Van egy állat, amely önmagában hatalmas látványosság, leginkább azért, mert Európában már mindenhonnan eltűnt – szeretett tavunkat és a Tisza vízrendszerét kivéve. Ez a kérészfaj pályafutása hosszú felkészülési időszakkal kezdődik, három évet töltenek lárvaként az agyagos partoldalban. Ez sem egy eseménytelen időszak, 15-25 alkalommal vedlenek, mindig jobban és jobban kiteljesedve. Emberi szemmel látható létük viszont szó szerint kérészéletű, és egyetlen feladat köré összpontosul: utódokat nemzeni. Június közepétől a hónap végéig esténként megelevenedik a vízfelszín, és tiszavirágok milliói lepik el az egész területet. Mindegyikük „fejvesztve” keresi párját, hogy továbbadja az életet, három órára rá viszont már a halak bőséges táplálékaként végzik. Turisták százai, ezrei látogatnak ide erre az alkalomra, hogy részesei legyenek a tiszavirágzásnak.

Állati jó film

Persze minden itt élő állat bemutatásához egy lexikon kellene, de ha kíváncsi vagy, mozizz velünk! Ez a természeti világ szeptemberben mozivásznon is megelevenedik. Ami számodra szinte láthatatlan, vízikamerák, légifelvételek mutatják meg. A Tisza-tó – Az ember alkotta paradicsom egész estés természetfilm másfél órában tárja eléd a tó kincseit, melyeket Ljasuk Dimitry mutat be. Szendőfi Balázs csodás rendezése mellett mind a négy évszakban filmezett a csapat, hogy teljes képet kaphass a Tisza-tóról. Ha nem bírod kivárni a szeptembert, látogass el egyik premier előtti vetítésünkre!