A Cserhát egyik legszebb kilátással kecsegtető középkori várromjához vezet ez a kellemes, de nagyon látványos túra. A kettős vulkáni kúp közül az egyik már a bányászatnak esett áldozatul – a másik csúcsra épült várat is megrágcsálták a századok, de romjaiban is lenyűgöző. A legnagyobb látványosság természetesen az a megkapó kilátás, amelyet a Cserhát alattunk hullámzó erdőszőnyegét szemlélve élvezhetünk a csonka torony mellől.

Szandaváraljáról az Országos Kéktúra jelzését követve indulunk el a szandai várhoz vezető utunkra, nemsokára a Mária-forrásnál töltheti fel kulacsát az, aki nem hozott magával elegendő innivalót. Innen az erdőben emelkedik egyre magasabbra az ösvény, majd a nyeregben a kék L, azaz a romhoz vezető jelzésen kell továbbhaladnunk, hogy felérjünk a csodás panorámát kínáló hegycsúcs várrommal koronázott tetejére. A vár építésének története a múlt homályába vész, első írásos említése 1331-ből már várként hivatkozik rá. A török időkben sokszor cserélt gazdát, míg egy végső ostrom után felrobbantották.

A vár falai az évszázadok alatt omladékossá váltak, közelükben tartózkodni vagy rájuk felmászni nagyon veszélyes, mindamellett a történelmi emlékeket is tönkreteszi. Maradjunk a meghitt szemlélődésnél. A várból leereszkedve sűrű erdőben jutunk az egykori andezitbányához. A 15-20 millió évvel ezelőtt működő andezitvulkán masszív szikláinak bányászata újra krátert faragott a hegybe – a szürke sziklafal egykor vörösen izzó láva volt. Borzongató belegondolni az itt uralkodó robbanásokba és a lávafolyások pusztító hőjébe.

A szandai hegy kettős csúcsának már csak hűlt helyét találjuk – az andezitbányászat során azt a vulkáni kúpot elbontották. A bányaudvar felé vezető úton, majd a zöld sáv jelzésen térhetünk vissza Szandaváraljára.