Nem gondoltam volna hogy lesz olyan hogy reggel 6kor önszántambol futni megyek hogy felkészüljek az első 10km futásomra de pár éve elkezdtem a felkészülést és sikerült ☺️👍

Mindíg irígyeltem azokat akik tudnak úszni, mert nekem sehogyan sem sikerült megtanulni. Elhatároztam, ha törik-szakad addig próbálkozom míg nem sikerül. Kitartással már egészen jól tudok úszni.🏊‍♀️🍀

Kisiskolás voltam. Talán negyedikes. Tesi felmérés keretében kijöttünk a panelek előtti térre. 60 méteres futás volt a feladat. Namost. A mi iskolánkban volt egy korrekciós osztály, az F, ahol a különleges ellátást igénylők tanultak szegregáltan. Aztán jött az integrációs direktíva, és a korrekciós osztályt szétosztották a többi között. Így került hozzánk, a mi osztályunkba Málika is. Máli mozgássérült volt. A felmérést természetesen neki is végig kellett csinálnia. Az osztály tagjai szépen felsorakoztak. A jó futók elöl. Utánuk a kevésbé jó futók, de önbizalommal teltek. S végül ketten maradtunk, én meg Málika. Vékonyka, ügyetlen, csöndes, kevésbé jól tanuló fiúcska voltam, akit mindig kicsúfoltak. Magam elé engedtem Málit. A többiek már mind a táv másik oldalán várakoztak. Így egyes egyedül maradtam a végére. Ez még jobban megedzette kemény testemet és lelkemet. Összeszedtem magam. Tudtam, hogy mindenki engem figyel. A legjobbat kell nyújtanom, hogy ne maradjak szégyenben. Hogy lássák, hogy ez a cingár gyerek azért nem akárki. Meg akartam mutatni nekik. Nekilódultam. Keményen fókuszáltam. Minden akaratomra szükség volt, hogy ne álljak meg rögtön az elején. De mozgósítottam a tartalék energiáimat. Levegő után kapkodtam. Azt hittem, sosem érek át a célvonalig. Életem legnagyobb teljesítményének ítéltem abban a pillanatban. Láttam kívülről magamat, ahogy átszakítom a célszalagot, diadalmasan magasba lendítem a karomat, a lelátó őrjöng, zászlókat lengetnek. És én még nem tudok igazán örülni az átütő sikernek, mert fáradtságommal küzdök. De mindjárt, egy perc, és jöhetnek az interjúk is. Aztán felnéztem, kinyitottam a szemem, és lassan elért a tudatomig a kemény valóság. Először csak a látvány, aztán szépen lassan a hang is. Körülöttem mindenki hahotázott, tanár bácsival az élen. Én értetlenül néztem. Kerestem a szituációt. Vajon min nevethetnek ezek? Mi történhetett aközben, míg én a világ legjobb idejét futottam? Nyilván a nagy koncentráció közepette nem vettem észre, hogy valami nagyon vicces történik. Néztem körbe. Egyre értetlenebbül, mert nem véltem felfedezni semmi olyat, ami mosolyra deríthetne. No, akkor nyilván valami olyan történt, amiről lemaradtam végérvényesen. Sebaj. A dicső futás érzése feledteti, hogy kihagytam egy jó poént. Aztán vártam a gratulációkat, a rám felnéző, csillogó szemeket. Hogy eddig félreismertek, de most helyére kerül minden. Felfedezik bennem az eddig elrejtőző nagyságot, és minden megváltozik. Lehull a lepel, és teljes valójában világosodik meg mindenki előtt fénylő nagyságom. Láttam, ahogy jönnek felém, hallottam, hogy szólnak hozzám. Már-már mondtam, hogy: Ugyan-ugyan, nem kell. Szóra sem érdemes. Ekkor már az ujjongó és dicsőítő hangorkán közül kihallottam egy-egy szót: Keve. Aztán egy.egy mondatfoszlányt: Ez szép volt. Meg: Tetszett. És: Vicces, vicces. Végül lassan összeálltak értelmes mondattá: Keve, ez vicces volt, tetszett, de most az volt a feladat, hogy futni kellett. És: Málikát nem illene így kifigurázni. És ha még mindig nem értettem volna, hogy mi is történt igazán, az egyik srác eljátszotta (nyilván karikírozva), hogyan futottam. Kacsázó lábakkal, kalimpáló kezekkel. Ekkor zökkent belém, hogy hát ők végülis kiröhögtek engem. Hogy ők azt hitték, hogy én kifigurázom Málikát. Pont én, aki az osztályban talán egyedül megértettem őt. Pont én, aki az osztályban egyedül nem csúfoltam őt sosem. Pár másodperccel később kiderült a szintidőm is. Gyengébb volt mindenkiénél. Málikáéval egyező. Nos, kevés ilyen erős elhatározás születik az ember életében, de én akkor ott megfogadtam, hogy soha, de soha nem fogok többet futni. És ezt be is tartottam. �Egészen negyven éves koromig, amikor a feleségem felvitt a hegyre futni. Majd nyolc évre rá lefutottam a Maratonfüred rendezvényen a maratont. Ez nyolc éve volt. Ma reggel is futottam egy tizest. Tegnap 12-t.