A globális felmelegedés úgy tűnik, hogy elérte Kiskunhalast is, hiszen egy fekete párducnak vagy pumának tűnő nagymacskát észleltek a település közelében lévő szántóföldeken. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Börzsönyben hiúz él, a Bükkben pedig farkasok, akkor kimondhatjuk, hogy Magyarország igazi csúcsragadozó nagyhatalommá kezd válni. Természetesen azért a három állat megjelenése között van egy óriási nagy különbség.
Ez a különbség a felelősség.
A fekete színű nagymacska, bármennyire is változik az éghajlat, soha nem lesz őshonos Magyarországon. Ez az állat valahonnan elszökött, ahol tartották, és az Alföldön való megjelenése problémát okoz. A hiúz és a farkas esetében szintén emberi tevékenységről van szó, de más előjellel. A felelősségteljes erdőgazdálkodás és természetvédelem teszi lehetővé, hogy a csúcsragadozók újra otthonra találjanak a magyarországi erdőkben.
Nagymacska a Börzsönyben
Szilveszter Bendegúz a börzsönyi hiúz, aki már több mint 10 éve él a Börzsönyben. Darányi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre találkozott évtizedek után először hiúzzal 1993-ban. Azóta pár évente újra sikerül lencsevégre kapni az állatot. A Természet_Védelem_Itthon kötet írásakor elmondta László, hogy a terület elbírna két hím és három-négy nőstény nagymacskát is. Az állat megjelenése spontán folyamat eredménye, a hazai természetvédelem nem telepít ilyen állatokat. Ha megfelelőek számukra a körülmények, jönnek maguktól.
Szilveszter Bendegúz, a börzsönyi hiúz (Kép forrása: ifj. Darányi László/Börzsöny Alapítvány)
Farkasok Aggtelek és Zemplén környékén
A farkasok a ’80-as évek második felétől jelentek meg újra a hazai erdőkben, szintén spontán betelepülőként. Először még csak átutazóban voltak jelen, mára már egyre több farkasfalkának jelentenek otthont a magyar erdők. Ez a tény azonban senkit ne rémisszen meg, az erdők pont ugyanolyan biztonságosak, mint korábban. Valójában a csúcsragadozóktól nem kell jobban tartanunk, mint bármilyen más vadállattól. Ha találkozunk vele, ne közelítsük meg, ne legyünk agresszívak. Valójában, ha bármilyen állatot sarokba szorítunk, vagy veszélyeztetve érzi magát, akkor ránk támadhat, ez alól a ragadozók sem kivételek, de ők nem ránk vadásznak.
Jó vagy rossz a csúcsragazodó az erdőben?
Sokan gondolják, hogy a farkasoknak nincsen keresnivalójuk Magyarországon. Sőt, sokan állítják, hogy dúvadakról van szó, amelyek csak kárt okoznak az erdőnek. Akik ezt mondják, tévednek. „A farkas, a hiúz és a medve is a közösség hasznos tagja, sőt kulcsszereplője, mert szabályozza és állandó mozgásban tartja az állományt, így visszafogja a facsemeték, védett növények rágását, túrását, taposását. És ha már vadászat: éppen a vadgazdálkodó nyújt idilli viszonyokat a csúcsragadozónak azzal, hogy sokszor az élőhely adottságát meghaladó létszámon tartja a vadállományt” – ezt már Bihari Dániel írja a Természet_Védelem_Itthon kötet Komoly vadócok című fejezetében. A nagyragadozók jelenléte jót tesz az ökológiai rendszernek, növeli a biodiverzitást. Ez a megállapítás azonban csak azokra a ragadozókra igaz, amelyek saját akaratukból telepednek meg a nálunk. A puma vagy épp a szervál semmiképpen sem tartozik ezek közé.
Mesél az erdő
Farkasokról, hiúzokról vagy épp aranysakálokról bővebben a Természet_Védelem_Itthon kötetünkben mesélünk. A könyv nem csak megjelenésében az év legzöldebb könyve, hanem tatalmában is: az elmúlt évtizedek legsikeresebb természetvédelmi akcióit mutatja be. A csúcsragadozókon túl elmeséljük a kékvércsék lebilincselő sztoriját vagy éppen az ürgék viszontagságos életét. A kötet megvásárolható a webshopunkban (ahol bele is lapozhatsz a könyvbe) és a Libri könyvesboltokban.
Részlet a Természet_Védelem_Itthon kötetből
