Skip to main content

Mikor egy felhívásból mozgalom lesz

Tavaszi nagytakarítás kezdődik a természetben az Erdők Nemzetközi Napján

Ha egy hívószó is elég a közösségek aktivizálásához, akkor valamit jól csináltunk

Kacsó Dániel írása

Idén áprilisban is sok száz fiatal és idős, munkahelyi és baráti társaság, nők és férfiak tettek azért, hogy hazánk épített és természeti környezete tisztább legyen. Így volt ez Szigetmonostoron is. Sokuknak már nem kellenek hírek, nem kell elmagyarázni a helyzetet, nem kell győzködni, hogy jöjjenek mások szemetét összeszedni. Nekik már elég csak annyit mondani, hogy Tavaszi nagytakarítás, vagy TeSzedd!, és feltétel nélkül mozdulnak. A szemétprobléma pedig mindenhol jelen van Győrtől Debrecenig, a Zempléntől a Zselicig. Viszont egy széles körű, nemcsak vállalkozásokból, városokból, erdészetekből és a civil társadalomból álló közösség fogott össze azért, hogy egy szebb környezetben éljünk, létezzünk. Ugyan hosszú út áll még előttünk, de a mozgalom már elkezdődött.

Több hónapos előkészítő munka után idén márciusra fejeztük be azt a pályamunkát, amely nemcsak Szigetmonostor teljes hulladékmentesítését tűzte ki célul, hanem különböző prevenciós elemeket is tartalmazott. Hiszen mi értelme valamit rendbe tenni, ha újra és újra termelődik a szemét? A teljes projekt realizálására állami pályázati forrást és alapítványi támogatást szerettünk volna szerezni attól függően, hogy milyen tételek megvalósulásáról beszélünk. Hiszen egy ilyen komplex programra egyetlen vonalról nem lehetett volna elégséges tőkét szerezni, ugyanis a település régi hulladékudvarának felszámolása éppúgy szerepelt a tennivalók között, mint egy komposztprogram beindítása. A dolog érdekessége pedig az volt, hogy a helyi lakosok közül egyre többen érdeklődtek a folyamatok státusza iránt. Azt vettem észre, hogy folyamatosan növekedett azoknak a száma, akik a teljes programon felül egy-egy elem iránt is érdeklődtek. Sőt, olyanok is akadtak, akiknek a szemétszedés nyújtotta az elégedettség érzetét, és így arról faggattak, hogy mikor lesz hasonló esemény. Érdekes ez az ambivalencia, hogy miért éppen a kárelhárítás az, amely kiváltja ezt az érzést?! Viszont, ha jobban belegondolunk, nem is annyira meglepő ennek a pszichológiája, hiszen ha egy erdős vagy éppen egy közterületi rész visszakapja eredeti arculatát, azt minden jóérzésű ember sikernek könyveli el. Engem inkább az gondolkodtat el, hogy aki kiönti a sittet, vagy otthagyja a gumiabroncsot az erdő kellős közepén, annak milyen lelkülete van? 

Sajnos, vagy inkább szerencsére (?), jó hírrel tudtam azoknak szolgálni, akik a természet kitakarításában szerettek volna újra részt venni, mert 2022 áprilisában két szervezet szemétszedésére is lehetett jelentkezni. A sort az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK) kezdte, aki gondolt egy nagyot, és a második „Tavaszi nagytakarítás – Takarítsuk ki a természetet együtt!” programja kapcsán még nagyszerűbbet álmodott, mint az előző évben. Már az együttműködő partnerek körén is látszott, hogy ez a felhívás jóval több mint szimpla akció, hiszen a kezdeményezés előkészületei során 17 állami erdészet, 6 nemzeti parki igazgatóság és az Innovációs és Technológiai Minisztérium (a Technológiai és Ipari Minisztérium jogelődje) jelezte csatlakozási szándékát. A részletek nyilvánosságra kerülése után pedig elárasztották a jelentkezők a leveleikkel az AÖFK, külön erre a célra létrehozott postafiókját: helyi önkormányzatok, civil szervezetek, baráti és munkahelyi közösségek sokasága szerette volna szebbé, tisztábbá tenni hazánk természetes környezetét. Látva ezt a tömeges érdeklődést én itthon úgy fogalmaztam, hogy Szigetmonostor közössége is csatlakozik… de már nem egy felhíváshoz, hanem egy valódi mozgalomhoz!

Idén is két napot használtunk fel arra, hogy lehetőségeinkhez mérten minél több hulladéktól szabadítsuk meg környezetünket. Ehhez az ötletgazdák óriási támogatást adtak, ugyanis előzetesen már vastag zsákokat és szuper minőségű kesztyűket is lehetett igényelni a munkához. Sőt, ami unikális volt, hogy még konténerhez is kaptunk résztámogatást. És ez miért volt hatalmas segítség? Mert így a többi hasonló akcióval ellentétben nemcsak kommunális szemetet tudtunk gyűjteni. Szombaton a falutakarítást az ártérre is kiterjesztettük, amely sajnos egy állandó szélmalomharc. Viszont a PET-kupások szellemét magunkra öltve dacoltunk a Duna által lerakott hordalékmezők buktatóival, és a zsákok egyre csak gyűltek a töltésen. Másnap az erdő következett. A vegyes elszállítás lehetőségét pedig kihasználtuk: aznap közel 20 köbméter sittől, palától, PET-palacktól, sörös- és üdítős doboztól, cigarettacsikktől, illetve öt tévékészüléktől és egy hűtőtől szabadítottuk meg a természetet. Ez a csodálatos eredmény az előző napi zsákokkal együtt három 8 köbméteres konténer busás megpakolására volt elegendő. Így azok a kicsik és nagyok, nyugdíjasok és óvodások, családok és egyedülállók, akik csatlakoztak ebben a két napban hozzánk, elégedetten térhettek haza.

Ezután következett a minisztérium „TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért” felhívása, amelyet újdonságként idén már nem csak ősszel, hanem tavasszal is megszerveztek. Ezúttal a közösség önállóságát teszteltem mégpedig úgy, hogy nem volt előre meghirdetett kollektív program, hanem egy héten keresztül mindenki szólóban, akár egy-egy órában is szedhette mások eldobált dolgait. A jelentkezés után házhoz vittük a szükséges eszközöket, a megpakolt zsákokat pedig egy POI elküldése után összegyűjtöttük településszerte. Szerencsére itt már nem gyűlt össze akkora mennyiség… persze, csak ha a 4 köbmétert nem tekintjük nagynak. Sok önkéntessel beszélgettem, és egy nagyon fontos, szinte egybehangzó vélemény érkezett, melyet az elmúlt 2 év tükrében magam is tapasztaltam. Azt, hogy haladunk! Ezt onnan tudom, hogy egyértelműen látszik az, hogy nettó eltakarító lett Szigetmonostor, azaz szerencsére sokkal kevesebb szemét landol a természetben, mint amennyit eltakarítunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy hátra dőlhetünk, hanem azt, hogy a komplex programunk lassan, de biztosan „partot mos”. Azonban az biztos, hogy mindez olyan országos támogató akciók nélkül, mint például a Tavaszi nagytakarítás vagy a TeSzedd!, nem alakult volna így. És a végén pusztán egy összefüggő kérdéssort tennék fel, melyre sajnos jómagam sem tudom a választ. Vajon miért van szükség egyáltalán ilyen eseményekre? Miért kell másoknak egyesek után takarítaniuk? Miért van ekkora érdektelenség a szép, tiszta természet és az igényes lakókörnyezet iránt? Ha valaki tudja, azelőtt megemelem a kalapom.

Blogsorozatunk előző részeit itt olvashatod:

Az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK) elkötelezett a környezetvédelem és a fenntartható természetjárás iránt. Ezért is hívta életre 2021-ben a „Tavaszi nagytakarítás – Takarítsuk ki a természetet együtt!” akcióját, amely mára igazi mozgalommá fejlődött. A kezdeményezéshez idén már 17 állami erdészet, 7 nemzeti parki igazgatóság, illetve közel 20 szervezet és önkormányzat csatlakozott, akik több ezer önkéntes munkáját fogták össze. Ebben az ötrészes blogsorozatban egy ilyen önkéntes személyes történetét osztjuk meg, amely egyrészről jó gyakorlatként, másrészt pedig inspirációként szolgálhat arra, hogy hogyan válhat bárki felelős természetjáróvá. Ha neked is van egy történeted, amelyet szívesen megosztanál, küldd el a kommunikacio@aofk.hu email címre.