Könnyű kis sétát ígér ez a körtúra, melynek végpontja egy romantikus várrom a Vértes rengetegében. Tatabányától – egészen pontosan a „Homoküzemi” megállótól – kanyargós erdei úton, lazán sétálhatsz egészen a várat jelző tábláig, ahol éles kanyarral térj le egy jóval szűkebb ösvényre. Az elágazástól már igazi, hamisíthatatlan vértesi rengetegben folytatódik az út. A vár alatt kis pihenő csalogat, majd a domboldalt megkerülve, rövid kaptató végén tárulnak eléd igazán impozánsan a vár falmaradványai. A romjaiban is lenyűgöző látványt nyújtó falak között nem árt az óvatosság, a meredek ösvények igencsak csúszósak, és a kőfalak is omladoznak. A romantikus hangulatot fokozza a várhoz fűződő szerelmes legenda Mátyás király korából, amely szerint a fiatal várúr sok küzdelem árán végül elnyerhette a szomszédos Gerencsérvár úrnőjének kezét.

Kalandozásod után a völgybe visszatérve a már ismert útvonalon – a Hárs-hegy oldalában található elágazásnál – a jobb oldali lehetőséget válaszd, melyen mintegy két kilométer után visszatérhetsz a kiindulási ponthoz.

Vitányvár

A keskeny hegygerincen álló Vitányvárat nagy valószínűség szerint a 13. században építették, és  a Rozgonyi, a Kanizsai, majd a Hédervári család volt a birtokosa. A török megszállás alatt a vár többször is gazdát cserélt, míg 1598-ban a magyar csapatok felrobbantották, hogy ne kerüljön ismét az ellenség kezére. A később az Esterházyak tulajdonába került romos vár hadászati jelentősége megszűnt, és köveinek egy részét a lakosság elhordta a környező építkezésekhez. A gótikus stílusú belsőtornyos vár lakótornyainak falai viszont még most is helyenként 10-15 méterre magasodnak. A romoktól szép kilátás nyílik Tata irányába. A romoknál légy óvatos, nagyok a mélységek, csúszósak az ösvények!