Az Őrség legnagyobb településéről, egyetlen kisvárosából gyalogosan indulunk az Őrség egyik legkisebb falujába, Ispánkra. Őriszentpéterről aszfaltozott, „szeri” úton jutunk a települést körülvevő erdőbe, ahol előbb lucfenyők nyújtóznak az ég felé, majd vegyes erdők következnek. Vízmosásokkal, mély árkokkal szabdalt táj mellett sétálunk, aztán a dombok lassan szelídülnek, míg Ispánkra érkezve rétek, kaszálók fogadnak bennünket. 

Ispánk Keleti szerére érkezünk, ahol ha kedvünk van, máris finomságokkal kényeztethetjük magunkat. Eszti Falusi Vendégasztalán házi süteményeket kóstolhatunk, de nem kell sokat sétálnunk a Nyugati szeren található Ízrestaurátor csokoládémanufaktúráig sem. Közben láthatjuk a takaros ispánki portákat, találkozhatunk kedves helyiekkel, akik úgy tartják, a „világ közepén” élnek. Hogy miért nevezik így tréfásan Ispánkot? Állítólag azért, mert itt a templomtoronynak nincs árnyéka. Mert templom sincs.

Túránkat réten legelő szarvasmarhák mellett, erdőkkel körülölelt tájon folytatjuk, táblák mutatják előttünk az utat. Nemsokára, az országutat keresztezve a Bárkás-tóhoz érkezünk, amely ma már nem igazán tó, inkább nádassal körülvett vizes élőhely, sok-sok békával, akik hangos kuruttyolásukkal jelzik, hogy jól érzik magukat ebben a környezetben. A tó szomszédságában tűzrakóhelyet, padokat, asztalokat is találunk. Remek hely a pihenésre, és akár egy másik alkalommal, bográcsozásra is.

Ismét erdőben folytatjuk tovább utunkat Őriszentpéter irányába, majd fokozatosan egyre több rétet, mezőt, mezőgazdasági területeket látunk, melyek mellett nemsokára házak tűnnek fel, jelezve, hogy lakott terület következik. Megérkezünk Őriszentpéter Kovácsszer településrészére. Az utcán több helyi kézműves, őrségi fazekas műhelye áll, tőlük portékákat is vásárolhatunk. A túra utolsó szakaszán helyi specialitásokat is kínáló éttermet találunk, ahol megebédelhetünk, megvacsorázhatunk.