A Cseres-hegység ez idáig egyetlen ismert barlangja a mucsényi, amely elszenesedett fa törzsének kimállásával keletkezett. Ez a világviszonylatban is ritka természeti képződmény az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természeti Területtől egy kilométerre, de már Szlovákia területén bújik meg az erdő mélyén.

A picinyke, többségében magyarok lakta falu, Mucsény határában 2004-ben tárták fel a faüreget. A ma „barlangként” emlegetett hely ugyanis akkor keletkezett, amikor a közeli vulkánkitörésekkor hatalmas mennyiségű hamu került a levegőbe. A riolittufa több méter magasságban temette be a szubtrópusi növényzetet, megőrizve számunkra a 20 millió évvel ezelőtti ottani élővilágot. Az évmilliók alatt az erózió következtében a fatörzs egy része a felszínre került, anyaga elporladt, elmállott, de megmaradt az azt borító üreg, a 12 méter hosszú, 2,5 méter széles fatörzsbarlang. Falaiban ma is található több elszenesedett fa maradványa, a járat végében pedig levéllenyomatok is felfedezhetők. Már az odavezető út is különleges.

A vasútállomásról először a sínek mentén, majd tőlük jobbra kanyarodva kell követni az Északi Zöld jelzést. Az országhatáron kanyargó turistaút egyes szakaszai olyanok, mintha egy szubtrópusi erdőben sétálnánk a hatalmas fák, óriási páfrányok, dús aljnövényzet és lábon korhadó fák között. A tájon is érezni, hogy az Ipolytarnóci Ősmaradványok közelében járunk. Hegyvonulatokat felszabdaló árkok és völgyben folydogáló patak mellett vezet az ösvény, ami a határt átlépve a Mucsényi fatörzsbarlangig vezet.

A barlangtól a Ipolytarnóci Ősmaradványok geológiai tanösvényének alsó ágán jutunk vissza a műútra, ami egyenesen vezet minket a vasútállomásra. Érintve a Látogatóközpontot és a természetvédelmi területet, amelyekben érdemes egy időutazást tenni a föld őstörténeti korába.

Ipolytarnóci Ősmaradványok

Visszaúton érdemes meglátogatnod az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területet 3D mozijával, tanösvényeivel és lombkorona sétányával együtt. A világhírű őslénytani lelőhely egy 20 millió évvel ezelőtti vulkáni katasztrófa során betemetett „ősvilági Pompeii”. Az Európa Diplomás terület tudományos vizsgálatai 1836-ban kezdődtek el, 1944 óta védett.