Skip to main content

A szemét a modern társadalmak Langolierei

A szemét a modern társadalmak Langolierei

A tiszta környezet közösségi érdek, amiért együtt kell tenni

Kacsó Dániel írása

Stephen King „1 és 2 perccel éjfél után” című, kisregényeket tartalmazó kötetében szereplő egyik írás – amelyből 1995-ben televíziós változat is készült „Langolierek – Az idő fogságában” címmel – gyerekkoromban a frászt hozta rám. A történetben egy mágneses vihart követően 10 ember kivételével eltűnnek az utasok, akik mint később kiderül, a múltban ragadnak. A főhősök életére időfaló szörnyek törnek, akik éles fogukkal egyszerűen megeszik a múltat. Az emberiség melléktermékei, mint például az erdőbe hordott hulladék, a folyókba engedett mérgező vegyszerek, az óceánokba kerülő műanyag szemét pont ugyanezt csinálja, csak a Langolierekkel ellentétben nem a múltunkat, hanem a jövőnket zabálják fel. És itt jön a 10 millió forintos kérdés: milyen jogon fosztjuk meg a jövő nemzedékeit attól, hogy minimum ugyanabban a természeti környezetben élhessenek, mint mi? A válasz egyszerű. Sehogy! És mi a megoldás? Valódi tettek a „fotelharcos” mentalitás helyett.

David Browerről az egyik tanáromtól hallottam először gyerekkoromban. Az említett pedagógus környezetismeretet tanított a ’80-as évek végén abban az általános iskolában, ahová jártam. Ő maga a környezetet óvó, védő, szerető, a természetet állandóan járó, azzal együtt élő ember volt. Mivel szüleimnek, nagyszüleimnek köszönhetően korai szocializációs színtereimet is ilyen értékrendek hatották át, így azonnal az egyik kedvenc oktatóm lett. Nyaranta több tábort is szervezett nekünk, így például hol túra-, hol madárgyűrűző-, hol vízitúra-táborban voltunk vele, bejárva ezzel az ország megannyi csodálatos pontját. Fenntarthatóságot – amely kifejezés sajnos mára elközhelyesedett, köszönhetően mindez a nagyvállalatok marketingkampányainak – célzó foglalkozásokat is indított, ahol például már hulladéknak minősített anyagokból kellett újra használati tárgyakat készítenünk. Ő mesélt Browerről is, akitől az egyik kedvenc idézetem származik, miszerint „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.” A híres környezetvédelmi aktivista 2000-ben bekövetkezett haláláig mindig igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a természeti értékeink kizsákmányolása, az élővilág igába hajtása, a vadon értelmetlen pusztítása, a keletkező hulladék nem megfelelő kezelése fenntarthatatlan állapotokat eredményez.

Az értékrendemnek köszönhetően egész életemben aktívan tettem azért, hogy a minket körülvevő természetes környezetben az ember ökológiai lábnyoma minél kisebb hatást és utóhatást váltson ki. Ez nem csak a mások felelőtlensége által okozott károk enyhítésére vonatkozott, hanem arra az életre is, amit az elmúlt több mint négy évtizedben éltem. Óbudai gyerekként a Szentendrei-szigetre belépve mindig Timár Mihálynak képzeltem magam, aki a Senki szigetére érkezve egy érintetlen természeti paradicsommal találkozhat. Miután már felnőtt fejjel 2019-ben Szigetmonostorra költöztem, egy kollégám az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központnál elvitt magával egy gombatúrára a Pilisbe. Mondanom se kell, hogy az erdőjárással kombinált gombavadászatba azonnal szerelmes lettem, ami új hobbit hozott az életembe. Azonban idővel, ahogy a pilisi és börzsönyi túrák mellett a szigeti erdőket is egyre jobban megismertem, az örömöt düh, a dühöt pedig harag váltotta fel. Miért? Mert szembesültem az értelmetlen ökológiai pusztítás nyomával. Az erdőket, mezőket elborító sitt, gumiabroncs, akkumulátor, gyerekjáték, ruházat, bútor látványával a lakókörnyezetem közvetlen közelébe. A sort pedig még hosszan lehetne folytatni. Viszont szerencsére az akciót gyors reakció követte: megoldáskeresés és tenni akarás formájában!

Folytatjuk!

Az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ (AÖFK) elkötelezett a környezetvédelem és a fenntartható természetjárás iránt. Ezért is hívta életre 2021-ben a „Tavaszi nagytakarítás – Takarítsuk ki a természetet együtt!” akcióját, amely mára igazi mozgalommá fejlődött. A kezdeményezéshez idén már 17 állami erdészet, 7 nemzeti parki igazgatóság, illetve közel 20 szervezet és önkormányzat csatlakozott, akik több ezer önkéntes munkáját fogták össze. Ebben az ötrészes blogsorozatban egy ilyen önkéntes személyes történetét osztjuk meg, amely egyrészről jó gyakorlatként, másrészt pedig inspirációként szolgálhat arra, hogy hogyan válhat bárki felelős természetjáróvá. Ha neked is van egy történeted, amelyet szívesen megosztanál, küldd el a kommunikacio@aofk.hu email címre.