A Pápa–Bakonybél főútról az Odvas-kői pihenőnél kell lehajtani. Innen 3,5 kilométert sétálunk egy kedves kis patak mellett, majd egy gyönyörű bükkerdőt keresztezve jutunk el a Hubertlaki-tó partjára.

Az Odvas-kői-pihenőhelyen egy esőbeálló és tűzrakóhely mellől indulhatunk el a tó felé. A jelzés pár száz méter után elágazik, mi a kék kereszt jelzést kövessük az enyhén emelkedő ösvényen. Egy öreg, vastag törzsű bükkfánál kell balra kanyarodnunk az útvonallal, majd egy völgybe ereszkednünk. Égerekkel kísért vízfolyáshoz és egy T alakú elágazáshoz érkezünk, ahol balra a tó, jobbra turistaház található. A tó felé gyalogolva kis fahídon átkelve látjuk meg a völgyzáró töltést, mely mögött a tó vizét duzzasztották fel annak idején, erre felkaptatva készíthetjük el a legjobb fotókat. A tó különleges látványt nyújt, tükréből égerfák csonkjai merednek az égnek.

Az erdélyi névadójánál jóval kisebb, de egyedi hangulatú tó különlegessége, hogy a vízben álló fák törzsét a mai napig láthatjuk, mert a víz alatti részek oxigén híján kevésbé vannak kitéve a lebontó gombáknak. A tó tükre megkettőzi a bakonyi erdőrengeteg zöld lombkoronáit és a kék égen úszó felhőket – keresve sem találhatnánk romantikusabb kirándulást Bakonybél környékén.

Nem messze innen találjuk a Hubertlaki kulcsosházat és a Hubertlaki-forrást, ahol feltölthetjük kulacsainkat. Ha kigyönyörködtük magunkat, visszaindulhatunk a műúthoz, amelynek túloldalán ott az Odvas-kői-barlang.